ÚRNAPJA
LETÖLTÉS ÉS MEGOLDÁS:
https://photos.app.goo.gl/3NNQuCs7BW7C1H2H8
A 5Mz 8,2-3.14-16 1Kor 10,16-17 Jn 6,51-58
B 2Mz 24,3-8 Zsid 9,11-15 Mk 14,12-16.22-26
C 1Mz 14,18-20 1Kor 11,23-26 Lk 9,11-17
OLVASMÁNYRA: 1Mz 14,18-20
VÁLASZOS ZSOLTÁR:SZENTLECKÉRE: 1Kor 11,23-26
ALLELUJA: Jn 6,41EVANGÉLIUMRA: Lk 9,11-17
A SZERETET SZÁMTANA: Értelmezd az egyenletet! Jn 6,1-15
OLTÁRISZENTSÉGRŐL REJTVÉNYEK
OLTÁRISZENTSÉG/ÚRVACSORA
LETÖLTÉS ÉS MEGOLDÁS
https://photos.app.goo.gl/cAhiYMiTgjKDvzmH7
23
1.Jézus az utolsó vacsorán MIAMANÓT alapított.2.Ma ehhez a MIAMANÓHOZ kenyérre, borra, Jézus alapító szavaira és felszentelt papra van szükség.3.Az úrnapi körmenetben a papa a kezében VISZI a MIAMANÓT.4.Aki eszi-issza a MIAMANÓT, abban élet lesz és üdvözül.
-------------------------------------------------------- -------------------------
LITURGIA:Ter 14,18-20 OLVASMÁNY Mózes első könyvéből Amikor Ábrahám győzelmet aratott az ellenség fölött, és seregével visszatért, eléje jött Melkizedek, Sálem királya. Kenyeret és bort hozott. Ő ugyanis a magasságbeli Isten papja volt. Melkizedek megáldotta őt, és így szólt hozzá: „Áldott legyen Ábrahám a magasságbeli Isten előtt, aki az eget és a földet teremtette. És áldott legyen a magasságbeli Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet.” Ábrahám pedig tizedet adott neki mindenből. Ez az Isten igéje.
VÁLASZOS ZSOLTÁR 109,1.2.3.4 6. tónus.
Válasz: Pap vagy te mindörökké, * Melkizedek rendje szerint. 4bc. vers. Előénekes: Így szólt az Úr az én Uramhoz, †”Jobbom felől foglalj helyet, * míg minden ellenségedet lábad alá vetem zsámolyul.”
E: Kinyújtja az Úr Sionból hatalmad vesszejét: * „Ellenségeid között uralkodjál.
E: Nálad van az uralom hatalmad napján, * szent fényességben a hajnalcsillag előtt szültelek téged.”
E: Megesküdött az Úr, és meg nem bánja: * „Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje szerint.”
1Kor 11,23-26 SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből Testvéreim! Én az Úrtól kaptam, amit közöltem is veletek. Urunk Jézus azon az éjszakán, amikor elárulták, fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem, amely értetek adatik! Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” A vacsora után ugyanígy fogta a kelyhet is, és így szólt: „Ez a kehely az újszövetség kelyhe az én véremben. Valahányszor isztok belőle, tegyétek ezt az én emlékezetemre!” Amikor ugyanis e kenyeret eszitek és e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön. Ez az Isten igéje.
SZEKVENCIA tetszés szerint (Énekelve elkezdhető az „Ímhol angyaloknak étke”-től is.) Dicsérd, Sion, Üdvözítőd: Jó Pásztorod, hű segítőd áldja hangos éneked! Himnuszt mondj egész szíveddel, szóddal úgysem érheted el, méltón nem dicsérheted. Nagy dologról szól az ének: élet élő kútfejének, a Kenyérnek hódolunk. Estelén a búcsútornak, a tizenkét apostolnak, mit kiosztott Krisztusunk. Hangosan hát fönnesengjen, ujjongjon és égre csengjen zengő lelkünk hangja ma! Mert mit ajkunk most magasztal: amaz ünnep, amaz asztal, amaz első lakoma. Ott új húsvét napja támadt: új kötése új Királynak; régi húsvét bétellett. Új világtól fut az óság, árnyat oszlat új valóság, fényesség űz éjfelet. S amit ott tett önkezével, emlékére nyílt igével hagyta Krisztus végzenünk. Szent igéktől megoktatva, üdvösséges áldozatra kenyeret s bort szentelünk. Ágazatja szent hitünknek: testté-vérré lényegülnek, kenyér s bor mivolt előbb. Régi rend itt újnak enged, szárnya lankad észnek, szemnek; élő hitből végy erőt! Színében bor és kenyérnek (jel csak ez, de más a lényeg) drága nagy jók rejlenek. Vér bár a bor, test az étel, egy is Krisztus, semmi kétely. Két szín őt nem osztja meg. Aki veszi, meg nem osztja, meg nem töri, nem szakasztja; mindenek épen veszik. Veszi egy, és ezrek veszik, s mind egyenlőn kapja részit; mégis nem fogyatkozik. Veszi jó, és veszi vétkes, ám gyümölcse vajmi kétes: élet vagy elkárhozás. Rossznak átok, üdv a jóknak: lásd az együtt áldozóknak végük milyen szörnyű más. S ha megtört az áldozatban, kétség, tudd meg, nincsen abban: úgy van ott minden darabban, mint a teljes szín alatt. Őt törés nem törheté meg: csak a jelnek, köntösének színe tört meg, ám a lényeg változatlan egy marad. Ímhol angyaloknak étke, vándorutunk erőssége, édes fiak vendégsége: rút ebeknek el ne vesd! Ősi manna ezt mutatja, ezt Izsáknak áldozatja, bárány vére csordulatja: képben írja régen ezt. Kegyes pásztor, igaz étek, édes Jézus, kérünk téged, te legeltesd, védd a néped, te mutasd meg kegyességed fönn az élők közepett. Mindenható fejedelmünk, étkünk, éltetőnk, szerelmünk, engedj asztalodra lelnünk, testvérül engedd ölelnünk odafönn a szenteket! (Dallama: 1-18. szakasz SzVU 107. sz. ének; utána a gregorián dallam szerint.)
ALLELUJA Alleluja. 5. szám. Jézus mondja: † „Én vagyok az égből szállott élő kenyér. * Aki eszik ebből a kenyérből, örökké élni fog.” Jn 6,51 – 5. tónus. Alleluja.
Lk 9,11 b-17 † EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből Jézus egy magányos helyre vonult apostolaival. A nép megtudta és utána ment. Ő szívesen fogadta őket, és beszélt nekik Isten országáról, akik pedig gyógyulást kerestek nála, azokat meggyógyította. A nap már hanyatlóban volt. Odament hozzá a tizenkettő: „Bocsásd el a népet – figyelmeztették –, hogy a környékbeli falvakban és tanyákon szállást és élelmet keressenek maguknak, mert itt elhagyatott helyen vagyunk.” „Ti adjatok nekik enni” – válaszolta. „Csak öt kenyerünk és két halunk van – mondták. – El kellene mennünk, hogy ennivalót vegyünk ennyi népnek.” Mintegy ötezer férfi volt ott. Akkor meghagyta tanítványainak: „Telepítsétek le őket ötvenes csoportokban.” Úgy is tettek. Letelepedtek mindnyájan. Jézus pedig kezébe vette az öt kenyeret és a két halat. Föltekintett az égre, megáldotta azokat. Majd megtörte, s tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek. Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizenkét kosárra való maradékot szedtek össze. Ezek az evangélium igéi.