"C"liturgikus év SZÍNEZHETŐ REJTVÉNYEK és KOTTÁS VÁLASZOS ZSOLTÁROK

Katolikus vasárnapi Igeliturgiát színesíthetjük e rejtvények megfejtésével. Ha tetszik egy-egy rejtvény, nyomtassátok ki és gyerekeknek tegyétek elérhetővé!

ÉVKÖZI 25. VASÁRNAP

Évközi 25. vasárnap

 A       Iz 55,6-9              Fil 1,20-24.27          Mt 20,1-16

 B       Bölcs 2,12.17-20       Jak 3,16-4,3            Mk 9,30-37

 C       Ám 8,4-7               1Tim 2,1-8              Lk 16,1-13

OLVASMÁNYRA:-O-

 HASONLÓ TÉMA:sir_318.jpg

---------------------------------------------------------------------------

sir_311_fuzes.jpg

 -----------------------------------------------------------------


SZENTLECKÉRE:weores_skandi.jpg
EVANGÉLIUMRA:

 

aggodas.jpg 

mammon_jel.katlexszer.jpg

mt_625_csusz.jpg 

mt_624_loug.jpg 

lk_1610_potyogott.jpg

---------------------------------------------

Veronika néni

Volt egyszer, hol nem volt, egy jóságos néni, aki nagyon sok jót tett életében. Csak néhányat mesélek el, és amíg mondom, te a ceruzáddal húzz oda vonalat a papírodon, amiről éppen szó van: A nénit Veronikának hívták. Még kislány korában észre vette, hogy a madarak télen hiába keresnek ennivalót a fákon. Ezért a zsebpénzéből magokat vett, és az ablakba minden reggel kitette. Az iskolában a fiúk gyakran kértek az ő uzsonnájából, és ő mindig megfelezte a zsömléjét. Ha tehette, súgott is a felelőnek, ámbár ez hivatalosan nem jócselekedet. Az osztály virágjait is ő locsolta, hetente letakarította az állványt. Csak úgy virultak a növénykék. Nyaranta a nagymamánál volt a legjobb: Füvet szedett a nyuszinak, simogatta a cicát, énekelni tanította a kakast, kiskecskével együtt ugrált. Mesét mondott a tehénnek, megvakargatta  disznó hátát. Bár félt a póktól, de nem verte le a hálóját. A szamárnak mindig vitt sós kenyeret, az ökörnek minden nap más nevet adott. A kiskacsákat a lavórban megúsztatta, a házőrző láncos kutyát minden este szabadon engedte, és sétált vele. A leesett ceruzát fölvette, az elveszett igazolványt levélben visszaküldte gazdájának. Felnőtt korában is néhány aprópénzt csúsztatott a koldulóknak. Férjének a kedvenc ételeit főzte: paradicsomlevest, lencsefőzeléket és palacsintát.  Sokat mesélt a gyerekeinek, később az unokáinak. Szeretett templomba menni, és mindenkiért imádkozott.

Amikor élete véget ért, ágya mellé ezt tették, amit eddig lerajzoltál. A jó cselekedetek, így világítanak! Színezd ki azokat a jótetteket, amit már te is meg tudsz tenni!veronika_neni.jpg

 

-------------------------------------

templomos_mammon.jpgmammon.jpg 

---------------------------------------------------------

penz_utja.jpg


  ---------------------------------------------------------------lk_1613_mt624_hianyzo_betuk.jpg

 ------------------------------------------------------------------mt_1230_egybetu.jpg

-------------------------------------------------------------------------

LITURGIA:

Ám 8,4-7 OLVASMÁNY Ámosz próféta könyvéből Halljátok, ti, akik eltiporjátok a szegényt, és szorongatjátok az országban a szűkölködőket! Azt mondjátok: „Mikor múlik el az újhold, hogy eladhassuk a búzánkat? A szombat, hogy árulhassuk gabonánkat? Csökkentjük a mértéket, növeljük a sékelt, meghamisítjuk a mérleget, hogy megvehessük pénzért a szegényt, egy pár saruért a szűkölködőt, és eladhassuk a gabona ocsúját.” Ezért megesküdött az Úr arra, aki Jákob büszkesége: „Sose felejtem el egyetlen tettüket sem!” Ez az Isten igéje.65evkozi_25.jpg

 

VÁLASZOS ZSOLTÁR 112,1-2.4-6.7-8 2. tónus. Válasz: Dicsérjétek az Urat, * aki a szegényt fölemeli. Vö. 1 a és 7b Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja. 2. szám. Előénekes: Dicsérjétek az Urat, ti, szolgái, * dicsérjétek az Úr nevét. Legyen áldott az Úr neve, * most és mindörökké. Hívek: Dicsérjétek az Urat, * aki a szegényt fölemeli. E: Fölséges az Úr minden nép fölött, * dicsősége magasabb az egeknél. Ki olyan, mint a mi Istenünk, † aki a magasságban trónol, * lehajol, hogy letekintsen az égre és a földre. H: Dicsérjétek az Urat, * aki a szegényt fölemeli. E: A gyengét magához vonja a porból, * a sárból a szegényt fölemeli. Hogy fejedelmek között adjon helyet néki, * népének nagyjai mellett. H: Dicsérjétek az Urat, * aki a szegényt fölemeli.

1Tim 2,1-8 SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a Timóteushoz írt első leveléből Szeretett Fiam! Mindenekelőtt arra kérlek, végezzetek imát, könyörgést, esedezést és hálaadást minden emberért, a királyokért és az összes elöljárókért, hogy békés, nyugodt életet élhessünk, szentségben és tisztességben. Ez jó és kedves üdvözítő Istenünk szemében, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére. Hiszen egy az Isten, s egy a közvetítő Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta magát mindenkiért, és tanúságot tett a meghatározott időben. Ezért kaptam a küldetést, hogy hírnök és apostol legyek – igazat mondok, nem hazudom –, a pogányok tanítója hitre és igazságra. Azt kívánom tehát, hogy a férfiak mindenütt tiszta lélekkel emeljék imára kezüket, ne haragos és viszálykodó érzülettel. Ez az Isten igéje.

ALLELUJA Alleluja. 5. szám. Jézus Krisztus – bár gazdag volt – szegénnyé lett értetek, * hogy szegénysége által gazdaggá legyetek. 2Kor 8,9 – 5. tónus. Alleluja.

Lk 16,1-13 Hosszabb forma: † EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Egy gazdag ember előtt bevádolták intézőjét, hogy eltékozolja ura vagyonát. Erre ő magához hívatta és így szólt hozzá: »Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézőm.« Az intéző így gondolkodott magában: »Mitévő legyek, ha Uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az intézőségből.« Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. Megkérdezte az elsőt: »Mennyivel tartozol uramnak?« Azt felelte: »Száz korsó olajjal.« Erre azt mondta neki: »Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet.« Aztán megkérdezett egy másikat: »Te mennyivel tartozol?« »Száz véka búzával« – hangzott a válasz. »Fogd adósleveledet – mondta neki –, és írj nyolcvanat.« Az úr dicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el. Bizony, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Mondom tehát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. * (Abban az időben Jézus ezeket mondta tanítványainak:) Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki pedig hűtlen a kicsiben, az a nagyban is hűtlen. Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazi értéket? És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy: ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” Ezek az evangélium igéi.

 

 MAGYARÁZAT:

http://velunkazisten.hu/osvenyem/0412_Az_igazi_gazdagsag

A „hamis mammon" itt a földi kincsekre, az anyagi gazdagságra vonatkozik. Nincs még illúzió, amely jobban el lenne terjedve, mint az, hogy akinek sok anyagi java van, az gazdag. Beszélünk házról és földbirtokról mint ingatlanokról, mivel azt hisszük, hogy „megingathatatlanok", mozdíthatatlanok és akaratunk ellenére senki sem veheti el tőlünk. Beszélünk „biztonságot" nyújtó részvényekről és értékpapírokról, mert azt hisszük, hogy ezek valóban biztonságot nyújthatnak.

A Lukács 16,1-ben azonban az Úr Jézus különbséget tesz „hamis mammon" és „igazi gazdagság" között. Azok a dolgok, amelyeket az emberek gazdagságnak neveznek, csak látszatra azok.

---------------------------------------------------------------------------

 

http://joosandor.hu/predikacio/1965-01/isten-es-mammon

Jézus a Hegyi beszédnek ezzel a most soron levőszakaszával a mindennapi élet egyik legaktuálisabb problémájába szól bele: az anyagi javainkkal, mondjuk így, a pénzzel való gazdálkodás problémájába. Kényes és kellemetlen kérdés ez, mert általában senki sem hagyja a másikat szívesen belenézni a pénztárcájába, de Jézusnak erre is hatalma van, és most éppen ezt akarja tenni velünk. Az Ő szava mindig megítél és felemel, de éppen ezáltal adja a megoldást is. Bár így tudnánk most is elfogadni tőle zűrzavaros anyagi problémáinkban a megoldást.
Azt a veszélyt, ami ellen Jézus itt figyelmeztet, egyetlen szóval ki lehet fejezni: elanyagiasodás. Ez ma a háború mellett az egyik legakutabb veszedelme a világnak .A háború veszedelmét már mindenki érzi, és hatalmas erők fognak össze és küzdenek ellene, szerencsére. De a másik fenyegetőveszedelmet, az elanyagiasodás veszélyét még alig-alig látjuk, s éppen ezért szinte észrevétlenül tör reánk. Mert ránk tör, és egyre fenyegetőbbé válik.
Egy példával hadd illusztráljam. Nemrégen az egyik külföldi újságban egy nagy autókereskedőnek a hirdetése jelent meg a következőszöveggel:

ÉLET-CÉLOK:

1945-ben a legégetőbb az éhséget csillapítani;

1948-ban egy kerékpár birtokában lenni;

1953-ban két keréken motorizálva lenni;

1955-ben saját autón járni.


Lehet azt mondani erre a hirdetésre, hogy az a bizonyos cég ügyes reklámot talált ki, hogy minél több autót adjon el, és ezt jól is teszi. De ez a hirdetési szöveg nemcsak autót propagál, hanem ugyanakkor egy bizonyos világnézetet is, olyan világnézetet, ami mellett mégsem lehet szó nélkül elmenni. Tényleg az lenne az életcél, hogy saját autója legyen valakinek? És éppen az a baj, hogy igen sok embernek tényleg ez az életcélja, vagy legalábbis ehhez hasonló valami.

Egy holland újság ankétot rendezett fiatalemberek között, választ kérve tőlük a következőkérdésre: Ha megjelenne egy tündér, és azt mondaná, egy kívánságodat teljesítem, mit kívánnál akkor? A beérkezett válaszok ugyanabba az irányba mutattak, mint az előbbi hirdetés. A fiatalok nagy része legfőbb életcélként csak anyagi kívánságokat ismer, ilyeneket, mint: autó, ruhák, ékszerek, szerencsés találat a Totón. És csak 6% nevezett meg olyan szellemi értékeket, mint megelégedettség, szilárd jellem, lelki békesség. Úgy gondolom, ha ugyanezt az ankétot az idősebb generációval tartották volna meg, nem sokban különbözött volna az eredmény. Igen, a veszély abban áll, hogy életcéllá válik kincseket gyűjteni a földön.

Tehát ne értsük félre, nem abban van a baj, hogy az ember vágyik valami jobbra, többre. Egyáltalán nem arról van szó, hogy autó nélkül jobban tetszik vaki Istennek, mint a volán mellett. Arról sem akar lebeszélni Jézus senkit, hogy nyisson betétkönyvet az OTP-nél és rakosgassa be a megtakarított pénzecskéjét. Sőt, nagyon jól teszi, aki ezt teszi. Anyagi jólétre törekedni egyáltalán nem Krisztus-ellenes dolog, sőt szükséges, kötelesség. Nem azt mondja Jézus: ne gyűjtsetek kincseket a földön. Nem. Hanem ezt: “Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön” #Mt6.19(link is external)a.

Ez a “magatoknak” szócska, ez a kulcsa az egész problémának. Tehát az a bizonyos földi kincsgyűjtés akkor veszélyes, ha annyira lefoglal “magatokat” =bennünket, hogy a magasabb rendűértékeket föláldozzuk érte. Ha lefoglalja a szívünket. “Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is” #Mt6.21(link is external). -mondja Jézus. És a földi kincsnek, a Mammonnak, a pénznek éppen ez a nagy kísértése: magához kötözi az ember szívét, minden gondolatát, törekvését, vágyát, érzelmét, hangulatát úgy, hogy céllá válik, életcéllá, aminek minden egyéb a szolgálatába kerül, eluralkodik az ember felett, s rabszolgájává lesz neki a lélek. Nem a pénz szolgál az embernek, hanem az ember a pénznek.
Megdöbbentő, hogy Jézus milyen óriási hatalmat tulajdonít az ember felett a pénznek. Ebben az egymás mellé állításban, hogy “Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak” #Mt6.24(link is external)c), szinte úgy tünteti fel a Mammont, mint ami az ember számára konkurense az Istennek. Nem túlzás ez? Bizony nem, mert - figyeljük csak meg - természettől fogva mindnyájan hajlandók vagyunk az igazi bizalmunkat a havi fizetésünkbe vetni, vagy a bankbetétkönyvünkbe, a pénzbe. A pénz, a földi kincs bármily formája, gyakorlatilag valóban az Isten nagy riválisa a számunkra, ha arról van szó, hogy kié a szívünk. Isten azt akarja, hogy Őt szeressük, Ő benne bízzunk,

Ő benne higgyünk. A pénz pedig azt mondja: szeress csak engem inkább, én biztosabb alapja vagyok az életednek, mint bármilyen szép spekuláció az isteni gondviselésről. Általam ahhoz jutsz hozzá, amihez csak akarsz. Én minden óhajodat teljesíteni tudom. Pénzért minden kapható. Engem szeress, engem szerezz meg magadnak, akkor jól lesz dolgod. Ki ne hallotta volna már valahol a szíve elrejtett zugában a Mammonnak ezt a suttogását? Ennek a hatalomnak az ígérete alatt él az egész világ.

És valóban, valami egészen misztikus hatalom a pénz. Vegyetek csak egyszer elő egy százforintos bankjegyet. Képzeljétek el, ha az a pénz beszélni tudna, mi-mindent mondhatna el! Mennyi titok rejtőzhetik annak a gyűrődéseiben. Hány ember verítéke tapad hozzá! Hány munkában eltöltött óra fáradsága van benne! Talán megterheli a halála is valakinek, aki agyondolgozta érte magát, hogy pár órára az övé lehessen? Mennyi kézen mehetett már keresztül! És mi-mindent végzett már hosszú-hosszú útján. Talán fehér rózsákat vitt egy boldogságtól sugárzó menyasszonynak. Vagy édes mignonokat egy keresztelői ünnepségre. Vagy kenyeret juttatott egy család asztalára, vagy fölvidított egy szomorú embert, talán a segítséget vivőorvosi vizitet fizette ki valahol, vagy egy iskolás gyermek könyveit. Talán ez volt az ára egy gyermek halálának az anyaméhben? Vagy ez fizette meg annak az italnak az árát, ami miatt úgy szenvedett egy család? Vagy ez tett tolvajjá valakit? Ez vásárolta meg néhány órára egy asszony testét? Vagy ez fizette meg az a fegyvert, amivel megöltek valakit? Talán ezt adták oda egy koporsóért? Mennyi boldog vagy szomorú misztérium van egy pénzdarabban! És mekkora hatalom. Mennyi jót és mennyi rosszat tud csinálni. Ó, ha beszélni tudna, akkor látnánk talán igazán, mi az a Mammon.

És most ott van a te kezedben. Mit csinálsz vele, vagy mit csinál veled? Nos, a Mammon valóban olyan veszedelem, titokzatos hatalom, hogy nem is lehet másképpen megoldani vele szemben a problémát, csak úgy, hogy egy másik, nagyobb hatalom uralma alá rendeljük. Nem szolgálhattok két úrnak, Istennek és a Mammonnak! És a Mammon káros befolyását csak úgy lehet kivédeni, ha a Mammonnal is az Istennek szolgáltok. Így válik a Mammon cél helyett eszközzé a jóra.

Olvastam egyszer egy hindu orvosról, aki mindig, mielőtt hozzákezdett egy műtéthez, az operáló eszközöket felemelte a magasba, mintegy a gyógyító Jézus elé tartva azokat, imádkozott, és úgy fogott hozzá a műtéthez.

Ha egy ember minden fillérjét, minden anyagi javát, amije van, odatárja Jézus elé, és ezt mondja: Uram, ez mind a Tied legyen, Te oszd be a számomra, hogy Te mit akarsz vele tenni, akkor az már nem gyűjt magának kincseket a földön, hanem a mennyben. Nem azt akarja Jézus, hogy az Ő követője elfordulva, megvetve a földi javakat, tisztán valamiféle elvont lelkiségbe merüljön, hanem azt, hogy a földi javakat is lelkileg használja fel. A földi javait is Isten országa céljainak az eszközéül rendelje, használja. Isten országa pedig, ugye tudjátok, annyi, mint szeretet, igazságosság, jóság, öröm, tiszta öröm, békesség a földön az embereknek. Ezt jelenti kincseket gyűjteni a mennyben. Nem arról van szó, hogy ha jótékonykodsz, szétosztod a pénzedet a szegények között, bőséges jutalmat kapsz érte a mennyországban. Nem. Hanem kincseket gyűjteni a mennyben annyi, mint minden anyagi javainkkal és bevételünkkel Isten előtti szent felelősséggel gazdálkodni, az örökkévalóság szempontjából a Mammont valami jobbra fölhasználni, mint gyűjtögetni, élvezni, mindig többet akarni szerezni. A Mammont veszedelem helyett áldássá tenni. Mert az is lehet áldás, de csak az Isten uralma alatt.
Ezért kívánta Isten régen az ótestamentumi népétől az ún. tizedet, vagyis azt, hogy minden bevételüknek egytized részét Neki, az Ő szolgálatára adja mindenki. Ezzel apellált Isten mintegy az Ő népének a hitére, bizalmára, hogy rá merik-e bízni magukat az Ő gondoskodására.
Olvassuk csak el #Mal3,6-12(link is external) verseit! “Ezzel próbáljatok meg engem” #Mal 3,10(link is external). Olyan ez, mint egy kihívás, mintha azt mondaná: mertek-e hinni annyira bennem, hogy ha jövedelmetek egy tizedét nekem szentelitek, nem rövidültök meg?
Ma is vannak olyan hívőemberek, akik a tizedet magukra nézve kötelezőnek tartják, és meg is teszik, hogy minden jövedelmük egytized részét Isten ügyeinek a szolgálatára, egyházi célra, vagy olyan más emberek megsegítésére adják, akikről egyébként nem volna kötelességük gondoskodni. És ez helyes.

Mások azt mondják: a tizedfizetésből nem lehet törvényt csinálni. Ez is igaz. Csak azután az ne legyen belőle, hogy szinte csak mintegy borravalót adjon valaki az Istennek. Mert az Újtestamentumban sem töröltetett el a tized, hanem felemeltetett. Nem a tized az Istené, hanem az egész! És ha valaki azt gondolja, hogy ha a tizedet megfizette Istennek, a többivel azt tehet, amit akar, az még nem szabadult fel a Mammon hatalma alól. És viszont: aki a tized ellen argumentál, bármilyen meggondolás alapján, az jól gondolja meg Jézus szavait: “Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek országába” (Mt 5,20(link is external)). A farizeusok igazsága többek között abban is állott, hogy megadták mindenből a tizedet Istennek. Ha a mi áldozatkészségünk ennél nem több, hanem kevesebb, akkor Jézus szerint nem nagyon jól állunk a hitben.

Az Isten dolgaira való áldozás, legyen az akár egyházfenntartói járulék, akár perselybe hullatott pénz; akár egy szűkölködőn való közvetlen segítés (de nem olyan valakin, akiről egyébként is gondoskodni tartozik valaki); legyen az bármily igazán jó és nemes célra áldozott adomány, - az ilyen áldozat nem törvény, hanem segítség, eszköz arra, hogy az ember a Mammontól való függetlenségét, szabadságát gyakorolja, megélje, önmaga előtt is bizonyítsa. Tehát nem pár forintos borravaló, hanem a komoly hitbeli anyagi áldozat bizonysága annak, hogy szabad vagyok, nem rab, Istennek szolgálok, nem a Mammonnak. Nemcsak magammal törődöm, hanem a másik emberrel is. Arra buzdít Jézus, hogy próbáljunk meg kevésbé egocentrikusan, vagy akár családcentrikusan élni, és eljutni arra a felszabadító fölismerésre, hogy az ember akkor él igazán, ha a másikkal együtt él, Akkor örül igazán, ha a másiknak is örömet szerez.

Nekünk is azt mondja most Isten: “Ezzel próbáljatok meg engem”. Azzal, hogy az anyagi javaitokhoz nem ragaszkodtok olyan görcsösen, hanem fölszabadulva az én rendelkezésem alá bocsátjátok. Aki ezt meg meri tenni, hitből, hálából Jézus iránt, szeretetből Isten iránt, az egészen bizonyosan mérhetetlen áldását fogja tapasztalni minden tekintetben a maga életében, és a hitéletnek egészen új perspektíváit fogja meglátni. Ez is egyik formája, mégpedig nagyon elevenbe vágó formája hitünk gyakorlásának, önmagunknak a keresztyénségbe való belegyakorlásának.

Ámen

Dátum: 1965. január 31





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 53
Tegnapi: 62
Heti: 115
Havi: 1 823
Össz.: 81 081

Látogatottság növelés
Oldal: ÉVKÖZI 25.
"C"liturgikus év SZÍNEZHETŐ REJTVÉNYEK és KOTTÁS VÁLASZOS ZSOLTÁROK - © 2008 - 2018 - cevrajzosevangelium.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: cevrajzosevangelium - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »