"C"liturgikus év SZÍNEZHETŐ REJTVÉNYEK és KOTTÁS VÁLASZOS ZSOLTÁROK

 

MISE: saját, Dicsőség, Hitvallás, pref. saját.

– Olv.: Iz 49,1-6 – ApCsel 13,22-26 – Lk 1,57-66.80 – Egyet. köny. Liturgia: főünnep - fehér Iz 49,1-6

 

18

17

16

15

14

 

13

12

 

 

10

 

9

 

8

7

 

 

6

 

5

4

3

2 

1

 

OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből Halljátok, szigetek, és figyeljetek távoli népek! Az Úr hívott meg, mielőtt még születtem; anyám méhétől fogva emlékezetében él nevem. Számat éles kardhoz tette hasonlóvá, kezének árnyékával oltalmazott engem. Olyanná tett, mint a kiválasztott nyíl és tegezébe rejtett engem, és ezt mondta: „A szolgám vagy, Izrael, benned fogok megdicsőülni!” De én azt gondoltam: „Hiába fáradoztam, haszontalanul tékozoltam erőmet.” Ám igaz ügyem az Úr előtt van, és munkám istenem előtt. És most ezt mondja az Úr, aki már anyám méhétől fogva szolgájává tett, hogy visszavezessem hozzá Jákobot, és Izraelt köréje gyűjtsem – így lettem becses az Úr szemében, és Istenem lett az erőm –, aki ezt mondotta: „Kevés az, hogy a szolgám légy, s fölemeld Jákob törzseit, és visszatérítsd Izrael maradékát. A nemzetek világosságává teszlek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.” Ez az Isten igéje.

 

VÁLASZOS ZSOLTÁR 138,1-3.13-14ab.14c-15 5. tónus.

Válasz: Hálát adok neked, * hogy oly csodásán alkottál! 14a. vers.

 

Előénekes: Uram, te megvizsgálsz, és jól ismersz engem, * tudod, ha leülök, vagy ha fölkelek. Gondolataimat messziről is ismered, † szemmel tartod jártomat-keltemet, * jól látod minden utamat.

E: Egész bensőmet te alkottad, * anyám méhében te szőttél egybe engem. Magasztallak, hogy oly csodásán alkottál, † csodálatos minden műved, * lelkem jól tudja mindezt.

E: Csontjaim nem voltak rejtve előtted, † amikor létrejöttem a rejtek ölén, * és megformáltál az anyaföld mélyében. 

 

ApCsel 13,22-26 SZENTLECKE az Apostolok Cselekedeteiből Amikor Pál apostol a pizidiai Antiochiába érkezett, a zsinagógában szólásra emelkedett. Kezével csendet parancsolt, és beszélni kezdett: „Isten Dávidot támasztotta királyul. Róla így nyilatkozott: »Rátaláltam Dávidra, Izáj fiára, a szívem szerint való férfiúra. Ő majd teljesíti minden szándékomat.« ígéretéhez híven az ő utódai közül támasztotta Isten Izrael számára a Megváltót, Jézust. Az ő érkezése előtt János Izrael egész népének a bűnbánat keresztségét hirdette. Amikor János befejezte küldetését, így szólt: »Nem az vagyok, akinek engem hisztek. De íme, itt jön már az, akinek a saruját sem vagyok méltó leoldani.« Férfiak, testvérek! Ábrahám nemzetségének fiai és ti, istenfélők, az üdvösség híre nekünk szól.” Ez az Isten igéje.

 

ALLELUJA Alleluja. 6. szám. Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, * mert az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját. Lk 1,76 Alleluja. 6. tónus.

 

Lk 1,57-66.80 † EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.” A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött és mindaddig a pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett. Ezek az evangélium igéi.