ÉVKÖZI 26.
LETÖLTÉS ÉS MEGOLDÁS:
https://photos.app.goo.gl/s1K81VHxjo9kWRPQA
Évközi 26. vasárnap
A Ez 18,25-28 Fil 2,1-11 Mt 21,28-32
B 4Mz 11,25-29 Jak 5,1-6 Mk 9,38-43.45. 47-48
C Ám 6,1.4-7 1Tim 6,11-16 Lk 16,19-31
OLVASMÁNYRA Ám 6,1.4-7 :
SZENTLECKÉRE 1Tim 6,11-16 :
EVANGÉLIUMRA Lk 16,19-31:
LITURGIA: Ám 6,1a.4-7 OLVASMÁNY Ámosz próféta könyvéből Jaj a gondtalanul élőknek Sionban, és Szamárfa hegyén az elbizakodottaknak! Elefántcsont ágyban alusznak, fekvőhelyeiken henyélnek, lakmároznak a nyáj bárányaiból és a csorda ökreiből. Hárfaszó mellett nótáznak, mint Dávid, hangszert csinálnak maguknak; korsóból isszák a bort, finom olajjal kenik magukat: József végzete miatt bizony nem bánkódnak. Ezért, lám, most a száműzöttek élén mennek a fogságba, és véget ér a henyélők tobzódása. Ez az Isten igéje.
VÁLASZOS ZSOLTÁR 145,7.8-9a.9bc-10 4g. tónus.
Válasz: Áldjad lelkem az Urat, * dicsőítsed az Istent. 1 b. vers.
Előénekes: Isten igaz marad örökké, * az elnyomottnak igazságot szolgáltat. Az éhezőknek ő ad kenyeret, * kiszabadítja az Úr a foglyokat.
E: Az Úr megnyitja a vakok szemét, * és fölemeli azt, aki elesett. Az Úr szereti az igaz embert, * a jövevényt megvédi.
E: Az Úr támogatja az árvát és özvegyet, * és elpusztítja a gonoszok útját. Az Úr uralkodik örökkön-örökké, * a te Istened, ó Sion, nemzedékről nemzedékre.
1Tim 6,11-16 SZENTLECKE Szent Pál apostolnak Timóteushoz írt első leveléből Szeretett Fiam! Te, Isten embere, menekülj a bajkeverőktől! Törekedjél inkább igazságos lelkületre, életszentségre, hitre, szeretetre, türelemre és szelídségre. Vívd meg a hit jó harcát, szerezd meg az örök életet, hiszen erre kaptál hivatást, és erre tetted le számos tanú előtt az igaz hitvallást. Felszólítalak az Isten nevében, aki mindeneket éltet, és Krisztus Jézus nevében, aki Poncius Pilátus előtt tanúságot tett az igazság mellett, hogy teljesítsd megbízatásodat bűntelenül és feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig. Ezt a kellő időben megmutatja majd a boldog és egyedül Uralkodó, a Királyok Királya és Urak Ura, aki egyedül halhatatlan, aki megközelíthetetlen fényességben lakik, akit senki nem látott, és nem is láthat: övé a dicsőség és az örök hatalom! Ámen. Ez az Isten igéje.
ALLELUJA Alleluja. 5. szám. Jézus Krisztus – bár gazdag volt – szegénnyé lett értetek, * hogy szegénysége által gazdaggá legyetek. 2Kor 8,9 – 5. tónus. Alleluja.
Lk 16,19-31 † EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből Abban az időben: Jézus a következő példabeszédet mondta: „Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, ami a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt. Felkiáltott: »Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban.« »Fiam – felelte Ábrahám –,emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki.« »Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére.« Ábrahám ezt felelte: »Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak.« Ám az erősködött: »Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki, a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának.« Ő azonban így felelt: »Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.«” Ezek az evangélium igéi.
A gazdag ember és a szegény lázár
1952. február 10, vasárnap
Lekció:
Alapige
“Vala pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vigadozván: És vala egy Lázár nevű koldus, ki az ő kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele.”
Ugyanennek az Igének alapján már többször hirdettem ebben a templomban Isten üzenetét, de minden alkalommal csak arról beszéltem, amit Jézus ezzel a példázattal a túlvilági életünkre vonatkozóan akart elmondani. Most azonban különösen egy svájci teológiai professzor tanulmányát olvasva, nagyon megragadott ennek az Igének az evilági mondanivalója. Annak, hogy e példázat egyik szereplője a halál után a pokolba jut, a másik pedig a mennybe, előzménye van, előtörténete itt a földön. És én most erről az előtörténetről szeretnék csak beszélni, arról, ami azután okává lett a két ember halál utáni sorsának. Azt szeretném most elmondani ennek a példázatnak a nyomán, amit Jézus a gazdag embernek a szegény emberhez való viszonyát illetően tanít.
Megdöbbentő, ha meggondoljuk, hogy miért került ez a gazdag ember a pokolba? Talán uzsorás volt, feslett életű ember volt? Nem, vagy legalábbis nincs szó róla a példázatban. Egyszerűen csak az áll itt, hogy gazdag volt, aki értett ahhoz, hogyan lehet az életet jól, kényelmesen, kellemetesen, vidáman leélni. Életművész volt, aki minden napot ünnepnappá tudott tenni. És ebben nincs is semmi baj. Jó az, ha valaki tud örülni az életnek és tud élni az élet ajándékaival! De! A baj ott van, hogy közvetlenül az ő kényelmes, vidám otthona előtt ott van az emberi nyomorúság a maga leplezetlen nyomorúságában. És az a baj, hogy ez a gazdag ember ezt nem látja! Nem veszi észre, nem törődik vele! Tehát nem az a bűne, hogy gazdag, hanem az, hogy ilyen önző módon gazdag, ilyen csak magának élően gazdag. Ez a bűn! Az a vakság a bűn, amelyik nem lát mást, csak az Ént, az Én kívánságait, igényeit, vágyait! És így él ez a gazdag, “minden nap dúsan vigadozván”. És ezért olyan szörnyű ez az élet, mert akármilyen “dús” és “víg”, mégis a legreménytelenebb mélységek felé halad, amiképpen a példázatból ki is tűnik. Azt mondhatná most valaki, hogy szerencsére nem aktuális reá ez az itt megrajzolt életforma, mert ha a példázat két főszereplője közül valamelyikhez hasonlítani akarná magát: sokkal közelebb érezné magát a Lázár életéhez, mint a másikéhoz. Lázár az én emberem, mondaná, akit az angyalok az Ábrahám kebelébe vittek! De vajon igazán az-e? Mert bár igaz a régi mondás, hogy mindenkinek van a maga életútján valami, ami szomorúvá teszi, de még igazabb az, hogy mindenki, de igazán kivétel nélkül mindenki hasonlítható ehhez a példázatbeli gazdag emberhez is. Nincs közöttünk olyan ember, akinek ne volnának meg a maga egyéni gondjai, terhei, nehézségei, de mindig vannak olyanok is a közelünkben, akiknek még nagyobb gondjaik, még súlyosabb terheik, még nyomasztóbb nehézségeik vannak, mint nekünk, és akikkel szemben mi még mindig gazdagnak számítunk! És Testvér, ha akármekkora gondjaid vannak is, mert nem kétséges, hogy vannak, hidd el: volna egy csomó ember, még pedig egészen közel hozzád, aki szívesen kicserélné a maga gondjait a tieddel, aki fölnéz reád, fölfelé! Vagyis: mindnyájunknak meg van a magunk Lázárja, mindnyájunk mellett van egy-két Lázár, tehát az a bizonyos még szegényebb és még nyomorultabb, aki a kapunk előtt kívánna megelégedni a morzsalékokkal, amik hullanak a mi jobban megterített asztalunkról! Ezeket lássuk meg! Az ilyeneket vegyük észre! Ezt üzeni ma nékünk az Úr!
