ÉVKÖZI 10. VASÁRNAP
LETÖLTÉS ÉS MEGOLDÁS:
https://photos.app.goo.gl/87tyzgcUKhawPfik6
Évközi 10. vasárnap
A Oz 6,3-6 Róm 4,18-25 Mt 9,9-13
B 1Mz 3,9-15 2Kor 4,13-5,1 Mk 3,20-35
C 1Kir 17,17-24 Gal 1,11-19 Lk 7,11-17
---------------------------------------------------------------------------------
OLVASMÁNYRA 1Kir 17,17-24:
Ezen eszperente nyelven elrebegett eset főszereplője ki lehet? Segít a betűkből épített figura.
Eltemetett ember neje ezeket keseregte nekem:
-Te Szent Ember! Gyermekem megbetegedett, s lelke mennybe emelkedett. El kell-e temetnem, esetleg megmentheted-e?
Felemeltem e tetemet, emeletre mentem vele. Fekhelyre tettem, s mellette letelepedve ezeket rebegtem:
-Szent Szellem, Te teremtesz embert s bele helyezed lelkedet. Ne legyen veszte ez eset e gyermeknek! Ereszkedj le e testbe, s mentsd meg, mert kedves emberek ezek ketten: -Engem szent emberedet fekhellyel s eledellel mentettek meg. Kellemetlen nekem ez eset, mert embereknek Nevedet emlegetem, s Te nem lehetsz kegyetlen Szent Szeretet Lelke!-
Testemmel lefedtem kedves betegemet egy meg egy, s meg egyszer. Szent kegyelem lepte be e termet. Gyermek keble megemelkedett, s szeme rebbent. Megelevenedett, s kereste menyet, mely nevelte. Ez kebelre emelve nevetett, s ezt emlegette nekem:
- Te Szent ember, melyeket emlegetsz nem lehetetlenek, mert Egek Szelleme veled,s benned leledzenek! 1Kir 17,17-24
----------------------------------------------------------------
SZENTLECKE Gal 1,11-19
EVANGÉLIUMRA Lk 7,11-17:
------------------------------------------------------------------
------------------------------------------------------------------------
----------------------------------------------------------------
----------------------------------------------------------------------------------
1Kir 17,17-24 OLVASMÁNY a Királyok könyvéből Illés próféta idejében Careftában megbetegedett a fia annak az özvegyasszonynak, aki Illésnek szállást adott. Betegsége annyira elhatalmasodott rajta, hogy nem maradt benne élet. Akkor az asszony így szólt Illéshez: „Mi dolgom veled, Isten embere? Csak azért jöttél, hogy emlékeztess vétkeimre, és megöld a fiamat?” Ő azt felelte neki: „Add ide a fiadat!” Elvette öléből, és felvitte a fenti szobába, ahol lakott, és lefektette az ágyára. Aztán az Úrhoz fordult: „Uram, én Istenem, hát csakugyan szerencsétlenséggel sújtod ezt az özvegyet, akinél lakom, s megölöd a fiát?” Majd háromszor a fiúra borult, és segítségül hívta az Urat: „Uram és Istenem, engedd, hogy visszatérjen a lélek ebbe a fiúba!” Az Úr meghallgatta Illés könyörgését. A lélek visszatért a fiúba, aki erre életre kelt. Akkor Illés fogta a fiút, levitte a felső szobából a házba, átadta anyjának, és ezt mondta: „Nézd, a fiad él!” Az asszony erre így szólt Illéshez: „Most már tudom, hogy csakugyan Isten embere vagy, és hogy az Úr szava igazság az ajkadon.” Ez az Isten igéje.
VÁLASZOS ZSOLTÁR 29,2 és 4.5-6.11 és 12a és 13b 6. tónus.
Válasz: Dicsőítelek, Uram, * mivel megmentettél engem. 2a. vers.
Előénekes: Dicsőítelek, Uram, mivel megmentettél engem, * nem engedted, hogy ellenségeim ujjongjanak rajtam. Uram, lelkemet kihoztad a halál országából, * életben tartottál, nehogy sírba szálljak.
E: Zsoltárt zengjetek az Úrnak, ti, az ő szentjei, * és dicsérjétek az ő szent nevét. Mert haragja csak egy pillanat, * de jósága végigkísér egész életünkön.
E: Ha este meg is látogat a sírás, * reggelre az öröm visszatér. Meghallgatott az Úr, és megkönyörült rajtam, * az Úr lett az én segítségem.
E: Sírásomat örömre fordítottad, * Uram, Istenem, magasztallak mindörökké.
Gal 1,11-19 SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a galatákhoz írt leveléből Testvéreim! Biztosítalak benneteket, hogy az általam hirdetett evangélium nem embertől való. Hiszen nem embertől kaptam vagy tanultam, hanem jézus Krisztus kinyilatkoztatásából. Hallottátok már, hogy azelőtt, még mint zsidó, milyen magatartást tanúsítottam: könyörtelenül üldöztem az Isten egyházát, és romlására törtem. A zsidó vallásosságban számos fajtámbeli kortársamat felülmúltam, mert vakbuzgó követője voltam atyáim hagyományának. De amikor úgy tetszett annak, aki már születésemtől fogva kiválasztott és kegyelmével meghívott, hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, és hirdessem őt a pogányoknak: nem hallgattam a testre és a vérre, és Jeruzsálembe sem mentem föl apostolelődeimhez, hanem elmentem Arábiába, majd ismét visszatértem Damaszkuszba. Három év múltán azután fölmentem Jeruzsálembe, hogy megismerkedjem Péterrel, s nála maradtam tizenöt napig. Más apostolt nem is láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét. Ez az Isten igéje.
ALLELUJA Alleluja. 2. szám. Nagy próféta támadt köztünk, * Isten meglátogatta az ő népét. Lk 7,16 – 2. tónus. Alleluja.
Lk 7,11-17 † EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből Abban az időben Jézus elment Naim városába. Vele mentek tanítványai és nyomukban nagy népsokaság. Amikor a város kapujához közeledett, halottat hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Az édesanyát sokan kísérték a városból. Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve, és így szólt hozzá: „Ne sírj!” Azután odalépett a koporsóhoz, és megérintette azt. Erre a halottvivők megálltak. Ő pedig így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!” A halott felült, és beszélni kezdett. Ekkor Jézus átadta őt anyjának. Mindnyájukat elfogta a félelem, és így magasztalták Istent: „Nagy próféta támadt közöttünk.” „Isten meglátogatta népét.” Ennek híre elterjedt egész Júdeában és mindenfelé a környéken. Ezek az evangélium igéi.
|
|
8 7 6 5 4 3 2 1 |